br> zigetszentmárton az ősi települések közé tartozik. A Csepel-sziget déli részén fekvő községet a fővárosból a Budapest-Közvágóhídról induló HÉV-vel, Volán autóbuszokkal vagy személygépkocsival kb. 1 óra alatt lehet elérni. A település elnevezésében a Szent Márton név a templom védőszentjére utal. Szigetszentmárton neve írásban először 1285-ben fordult elő, amikor is IV.(Kun) László király egyik oklevelét innen keltezte. Lázár deák 1528-ban készített térképe is jelöli Szent Márton falut. A község a középkorban mezővárosi rangot is viselt. Buda elfoglalását követően a török összeírások szerint népes település, ahol 43 adófizető családnév szerepel a listán 26 házzal. A Buda visszafoglalására indított felszabadító háború során a falu megfogyatkozott lakossága szétszéledt. A harcok elmúlásával csak néhány család tért vissza, ezért Savoyai Jenő földesúr sváb telepeseket telepített a falu területére később Mária Terézia bajor telepeseket telepített le. Az 1838-as dunai nagy árvíz az 1886. évi tűzvész, mely a falu kétharmadát elpusztította, megváltoztatta települési jelleget, rendezettebbé váltak az utcák és a beltelkek. 1855-ben alapították az állami iskolát (az egyházé 1742 óta működött), 1888-ban óvodát szerveztek. A településen 1898-tól Önkéntes Tűzoltó Egyesület, 1909-től Gazdakör, 1936-tól Polgári Lövészegyesület működött, majd 1939-ben megalakult a Magyarországi Németek Szövetsége helyi szervezete, 1952-ben pedig a fúvószenekar is. A falu német ajkú lakossága szorgalmas munkával igyekezett vagyoni gyarapodását elősegíteni. Az 1941-ben tartott népszámláláskor Szigetszentmártonban 1069 éltek.
Szigetszentmárton természeti szépségekben bővelkedő, horgászatra, kirándulásra, pihenésre kiválóan alkalmas terület. Csepel-sziget legszebb településének mondott kis Duna-parti község.A mai szelíd, csendes nyugalommal folydogáló kis-Dunáról, már senki sem tudná elképzelni, hogy mennyi kellemetlenséget okozott elődeinek. A hűség kedvéért azonban el kell mondani, hogy abban az időben még szabadon folyt a víz, nem voltak zsilipek, amelyek szabályozták volna a folyást. A ráckevei ág volt a fő hajózó út.
|
|