Mint a zselici falvak többsége, Szenna is egy patak völgyében alakult ki. A települést a Deregélyi patak szeli ketté. A domborzat meghatározta az építkezést is. A házhelyek keskenyek, a házak az úthoz közel, a legmélyebb területen épültek. Községünk nevét először 1252-ben a szentbenedeki monostor alapításáról szóló okiratban találhatjuk meg. 1443-ban Zana, majd 1446-ban Zenna néven említik. Ekkor a kaposvári várhoz tartozott. 1500-ban Corvin János, Mátyás király törvénytelen fia kapta II. Ulászlótól. Később több földbirtokos tulajdonában volt, mint például a Méreyek, Koroknayak. 1715-től a II.
   világháború végéig az Eszterházy családé volt a környező erdővel és szántófölddel. A falut elzártsága miatt elkerülték a történelem nagy viharai. A községben a földművelés és az állattenyésztés volt a fő foglalkozás. Egy 1695-ös adat szerint "szőleje és bora jó, szántóföldje, rétje szűk, közepes termésű. Erdeje csak tűzifát terem." A sok domb miatt a terület főként szőlő- és gyümölcstermesztésre volt alkalmas. Bár Bél Mátyás az 1770-es években megkóstolva a szennai bort, a következőt írta róla: "Szenna szőlei ecetet könnyeznek". A falu igyekezett gabonából is önellátó lenni. Termesztettek kendert is az itt élők. A környező erdők makkja kiválóan alkalmas volt sertéstenyésztésre. De megtalálható volt kisebb számban a szarvasmarha is.
   Az istállózó állattartás csak a XIX. században figyelhető meg, amikor is a szarvasmarha tenyésztésére tolódott át a hangsúly. A nagyobb arányú erdőírtás itt a XVIII. század elején indult meg. Oka a megnövekedett lakosságszám volt. Mivel még így is kevés volt a művelhető föld, a családok arra törekedtek, hogy lehetőleg csak egy gyerekük szülessen. Így a földet nem kellett megosztani, s meg tudott élni belőle a család. Eladó föld csak ritkán akadt a községben. Kialakult az egykézés. A Zselicben Szenna őrizte meg legtovább ősi viseletét.
   A néphagyományok is nagyon sokáig éltek itt. A népviseletet az első világháborúig mindenki hordta.