Sárvár Magyarország nyugati peremén, a Rába és a Gyöngyös összefolyásánál fekszik. A Fiesbach-i Alpokból eredő Rába Szentgotthárdnál lép hazánk földjére. A folyó Sárvártól délre eső szakasza, ma is szabályozatlan. A kanyargós, medrét gyakran változtató, vad vízfolyás meredek magas partjaival, a kanyarulatokban épített övzátonyokkal, a medret kísérő ligeterdőkkel egyedülálló természetes szépséget kölcsönöz a tájnak. Ezek a vonásai a víziturizmus szempontjából óriási lehetőségeket rejtenek. A Rába-hídtól délre, 100 méter távolságra a bal parton az 1930-as évek óta szabadstrand működik A lankás part nemcsak a fürdőzőket szolgálja ki, hanem a csónaktúrázók egyik kedvelt kikötőhelye. A Rába árterén valaha egybefüggő ligeterdők díszlettek. A középkortól folyamatosan tizedelte meg az ember ezeket az ártéri erdőket. Napjainkra csak a Szatmár-erdő és a Bajti-erdő őrzi a rengetegek emlékét. A Kemenesháton terül el a Sárvár és Vasvár között húzódó, csaknem egybefüggő erdő, a Farkas-erdő. Az erdők nagyvadállományukról híresek.
   A természetes állapotokat megőrző erdőkben kirándulásokat lehet szervezni. A sárvári Hegyközség a Kemenesháton fekszik, s hét dombon terül el, mint Róma. A Nádasdyak kora óta (XVI. század) a város szőlőtermő területe fekszik itt. A szőlősorok és hétvégi házak szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak, az itt termő szőlőből pedig finom bor készül. A Mezőgazdasági Rt. ménes telepén régi uradalmi istállók és vadászkastély várja az idelátogatókat.