Szép kirándulásokat tehetünk a falutól keletre elhelyezkedő Ezüst-hegyre (416 m) és Kő-hegyre (333 m), valamint a községtől nyugatra lévő Fehér-hegyre (288 m). A K jelzésű turaútvonalon a falutól délre haladva a Köves-bérci erdőbe, a községtől északnyugatra pedig a Kálvária-dombon keresztül a Teve-sziklához juthatunk. Továbbmenve a K jelzésen a Magas-erdőbe érünk, valamint a Nagy-Kevély 534 m-es csúcsán felejthetlenül szép kilátásban lehet részünk. Innen, a meredek sziklafalról emelkednek fel a siklóernyősök, kihasználva a légköri viszonyokat. (kiváló starthely, eltekintve attol, hogy 800on legifolyosó van, emiatt távrepülésre nem alkalmas, vagy csak szenvedve, valamint eleg rövid a startolasra alkalmas hely, ezert csak B vizsgaval repülhető.) A falu nyugati részén, nem messze a Borosjenői-pataktól lovasiskola várja a lovagolni vágyókat. Pilisborosjenő északnyugati határában lévő Mackó-barlang már a jégkorszakot követően menedéket adott az embernek. Az őskori leleteken kívül, bronz-, római és Árpád-kori leletek is előkerültek az ásatások során. A rómaiak idejében Pilisborosjenő északi határában lévő Nagy-Kevély csúcsa alatt húzódott egy római út, amely Aquincumba vezetett. A népvándorlás korában avarok jöttek erre a vidékre és csaknem 300 esztendeig éltek a környéken. Az előttük itt megfordult népekhez hasonlóan ők is a dunai átkelőhelyek és az onnan nyugatra vezető utak mentén mozogtak. ĺgy jutottak el a mai Pilisborosjenő környékére is, ahol avar temetőt találtak a téglagyár területén. A honfoglalás idején Borosjenőt a Jenő törzs tagjai vették birtokukba. Majd különböző családok magánbirtoka lett. Első okleveles említése 1284-ből való, ekkor Burusjenew néven szerepel. A szőlőművelést az itt lakó királyi szolganép már ismerte. A falu 1351-ben a pálosoké lett, majd 1357-ben a domonkos apácáké.
   Az 1490-es években a solymári várhoz tartozott. A török uralom idején teljesen elnéptelenedett. A törökök visszaszorítása után németek népesítették be Borosjenőt. A település a kincstáré lett, majd a budai klarissza apácáké. XVII. század első felében Budai Bornemissza Bolgár Pál pest megyei nemes birtokai közé tartozott, amelyet Muslay Barnabás komáromi vitéz vett át. Az 1695-ös összeírásban a települést már Weindorf néven említették. 1800-ban József nádor vásárolta meg Borosjenőt Ürömhöz és Piliscsabához hasonlóan. A falu neves bortermelő helynek számított. Valószínűleg innen kapta a "boros" jelzőt a nevében.
   Majd a XIX. század második felében lett Pilisborosjenő, megkülönböztetve az ország más azonos nevű falvaitól. A község lakosainak a bortermelésen kívül még a tejgazdálkodás jelentett fontos megélhetési forrást. A betelepült német lakosokat a szorgalmas és kitartó munkavégzés mellett buzgó vallásosság is jellemezte. ĺgy a környékből sokan keresték fel a pilisborosjenői búcsújáróhelyet. A II. világháború után a lakosság 90 %-át kitelepítették, helyükre a Felvidékről és Erdélyből jöttek magyar családok. Napjainkban német nemzetiségi falu, mely része a Duna-Ipoly Nemzeti Park területének.