A Duna folyam úton járókat terelő hatása, a magas száraz part, a folyóig lefutó völgyek és a kelet-nyugat irányú dombhátak már az írott történelem előtti időkben is lakottá tették a mai Göd térségét. "Pest Megye Régészeti Topográfiája" összesen 23 nevezetes leletet vagy lelőhelyet sorol fel a mintegy 2224 ha területről ? az újkori kőkortól a vaskorszak kezdetéig. Kiemelt szerepet játszott a térség a római birodalom utolsó évtizedeiben. A honfoglalás 1000. évfordulójára megjelentetett megyei monográfiák közül Pest Vármegye kötetének 139. oldalán írja Browszky Samu: " a gödi határban valamely nagyobb épület romjai láthatók." Azóta mélyszántások következtében az eke lehatolásának mélységéről napvilágra került köveket széthordták. A város támogatásával 2000-2001-ben a Magyar Nemzeti Múzeum régésze ? Mráv Zsolt ? részben feltárta a roppant méretű római tábor alapjait. A feltárási munkák jelenleg is folynak. Soproni Sándor professzor szerint a település neve Contra Constantia Superior volt és Frigeridus dux építette Nagy Constantin császár fia, Constantius idejében, Krisztus után 370 körül. Az erőd falai védelmet nyújtottak ? a leletek szerint a hunoknak is, és a honfoglaló magyaroknak is. Ide telepedett a névadó Göd nemzetség, melynek egy tagját még 1640-ben is említik oklevélben, Anarcsi György felesége volt Göd Judit. Göd neve hivatalos oklevélen 1255-ben jelent meg először.