Időszámításunk előtt 9000-től az I. század kezdetéig a Magyar-kút feletti Kakukk-hegyen és a Kálvária-dombon jött létre ősemberi település. Időszámításunk után 10-től 379-ig egy római kolónia található e helyen. 379-től a honfoglalásig (896-ig) hunok, avarok, eraviszkuszok élnek itt. 896 és 1326 között a falu a Csák nemzetség Fejér megyei birtokainak a része. 1326-ban királyi birtok lesz, a XIV. század közepétől 1543-ig a székesfehérvári káptalan tulajdonába kerül. 1543 és 1686 között török hódoltsági területként a budai szandzsákhoz csatolják. 1637-ben a jezsuiták komáromi rendházának adományozzák a falut, akik 1720 és 1770 között 112 német családot telepítenek a községbe. 1777-ben Mária Terézia Etyeket is a restaurált székesfehérvári káptalannak adományozza. A község szomorú eseményei, a kétszer pusztító pestisjárvány, az első és második világháború sok áldozatot hozott. A település németajkú lakosságának 80%-át (2300 főt) 1946 márciusában a németországi Stuttgart környékére telepítik ki. 1953 februárjában az ÁVH 51 embert deportált Tiszaszentimrére.