1243-ból származó oklevél említi először Chenata néven, ekkor adományozta IV. Béla (1235-70) a zsólyomi ispánnak. 1323-ban már úgy említik, mint Fáj és a Jánoki uradalom határosát. 1532-ben 5 jobbágytelek van rajta, de 1565-ben már csak kettő. Amikor a törökök az alsó- és felsőgagyiakat elhurcolták, a csenyétiek behódoltak. (Aratás idején évi adófizetésre kötöttek egyezséget a törökkel.) 1711-es pestis megtizedelte lakóit. A településen csupán csak két középbirtokos család élt. Csenyéte település többévszázados múltra tekint vissza. Fejlődése, lakosságának gyarapodása a XIX. század közepére tehető. A református falunak temploma és lelkésze, tanítója és saját közigazgatása volt.
   Feltehetően már ekkor a faluban éltek cigány családok. Letelepedésüket Mária Terézia és II. József rendeletei tették szükségessé. Vályogtéglával, vesszőkosárral, gombával, de mindenekelőtt, muzsikával "látták el" a falut és környékét.Csenyéte 1919-ig Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott, Kassa központtal. Az utak, a kereskedelem, a tágabb emberi kapcsolatok főleg erre irányultak. A központtól való elszakadás döntően befolyásolta a falu későbbi sorsát. Az igazán gyors sorvadás a termelőszövetkezetek megalakulásának idejére tehető. Az elnéptelenedés a teljes csereháti részre jellemző. (Felsőgagy, Alsógagy, Gagyapáti, Gagyvendégi, Gagybátor, Szanticska, Abaújkér, Gadna.) A sokasodó problémákra (munkanélküliség, a cigányság túlsúlya, a mindennapi megélhetés gondjai, a fiatalság elköltözése) a megoldást az új központok sem adták meg (Szikszó, Miskolc). Ebben a haladó létben az előbbrejutás lehetősége még mindig a falvakban és az itt élő emberekben rejlik, még akkor is, ha a magukra találás és fejlődés jeleit ma alig látjuk.
   A kistelepülések megmentése, elsősorban munkalehetőségek teremtésével szerveződött a Csereháti Településszövetség Gagy-vendégiben.A bomlási folyamat a csenyétei cigányságra is kedvezőtlenül hatott