A településrol az elso okleveles említés 1263-ból való. Neve kezdetben Valacht, késobb Balajth, Balayt formában fordul elo. Mint annyi más település az országban ez is nevet adott a birtokló családnak. Urai kissebb-nagyobb megszakításokkal évszázadokon át a Balajtiak voltak. Birtokosai közül kiemelheto még a Szuhay-, a Kiskinizsi Nagy- és a XVIII., XIX. századból a Ragályi-család. A helység híres szülötteinek sorából kiemelkedik Ragályi Tamás, aki az 1925-27. évi országgyulésen Borsod megye követe és a reformok lelkes támogatója volt. Eger eleste után Balajt hódoltsági faluvá vált. Az oszmán uralom alatt terjedt el a protestantizmus, mely a török kiuzése után hanyatlásnak indult, ám a lakosság több, mint fele még a két világháború között is református volt. Mellettük csak a római katolikusok aránya volt számottevo.
   A XX. század elso felében az 569 fos népesség döntoen ostermelésbol élt. Az akkori egyetlen iskola a református egyház kezében volt, és egy tanerovel, illetve egy tanteremmel rendelkezett. Az iskolán kívüli népmuvelést a lelkész és a tanító látták el. A Nyugati -Cserehát kistelepüléseinek különös gondot jelent a népesség elöregedése, kihalása. Így van ez Balajton is. A XX. század végére a lakosság létszáma csökkent. Ebben bizonyára szerepet játszott Edelény szomszédsága, illetve általában véve a beköltözés a jobb munka- és életlehetoségeket ígéro, urbanizáltabb helységekbe.