Abod minden bizonnyal az 1200-as években már létező település. Egy 1300-ban keletkezett oklevél említi először, Vyobud (Újabod) néven. A nevezett birtok Torna vármegye ispánjának fia, Dénes adja el az Apc (Opuz) nembéli Dethmar fia Domokosnak. Abod nevét sokan a török eredetű 'apa' jelentésű apa, aba főnévvel hozzák összefüggésbe. Szerintük az Abod név nem más mint az Aba, Ab személynév kicsinyitő-becéző képzős származéka. Az Aba név egyébként ősi magyar nemzetséget takar. Az Aba nemzetség Szent István korában a legtekintélyesebb és leggazdagabb család volt Abaúj, Sáros, Borsod, Heves vármegyében. A XVI. század közepén már a Bebek család birtokában találjuk. A család birtokainak központja Szendrő illetve a szendrői vár. Miután 1566-ban Bebek Györgytől -a vár megostromlásával - elvette jószágait a király, és Szendrő kincstári birtok lett, Abod a szendrői vár tartozékaként - a környező településekkel együtt -annak sorsában osztozott. Abodot a török 1576-ban kirabolta és elpusztította. Ám ez nem jelent teljes pusztulást, mivel az 1577-es adójegyzéken már a török adófizetők sorában találjuk (Turcis subjecti). 1690-ben kerül először a gróf Csáky család tulajdonába a község. Az ő tulajdonukba marad a falu a XIX.
   század közepéig. Az 1690-es évek végi betelepülés során szláv (ruszin) közösség települt meg a faluban. Ez a tény nem zárta ki egy második, sőt harmadik betelepülési hullámot. Podharszky Lajos abodi körjegyző 1864. május 5-én ezt írja: "... tótok a' a múlt században circa Annum 1711. Szepes Sáros 's Felső Abaúj megyéből itten telepedni kedtek". A ruszinok igazán nagy betelepülési hulláma 1730 körül érte el a megyét. A második betelepülési hullám a XVIII. század közepéig elhúzódott.
   A Rákóczi-szabadságharc, és a megyén végigsöpört pestisjárvány is nagy kérokat okozott. A nagy pestisjárványról Borsovai Lengyel Gyula, a szendrőládi református lelkész, így ír 'Az ember sohasem tudhatja' című novellájában: " ...Felvett egy ágat, és visszafordult a templom felé. Ott megtámaszkodott a falnál és a kezében lévő üszkos faággal felírta az árván maradt templom falára: 'A familiák mind elhagytak. Abod helység pusztán marad az Úrnak 1710. esztendejében. A holtaknak legyen csendes nyugodalmuk'. Aztán bement a házba, vállára vetette a tarisznyát, füttyentett a fehér szőrű kutyának, s lehajtott fejjel elindult az Imolyás felé. ... Az Imolyás tisztásán megállott. Ott terült el alatta a kihalt falu." A falu kivette részét a világháborúkból, az iparosodásból.
   A faluközösséget azonban semmivel nem tudták rákényszertíteni, hogy termelőszövetkezetet alakítson. Itt a 'legkeményebb' kommunizmus idején is egyéni gazdálkodást folytattak a lakosok. Meg kell említenünk, a község volt szénbányáját, a Czekeházy kastélyt és majort (melyek ma már nem állnak), a Királykúti gazdaságot, illetve a falu pincesorát. Az idősebbek még beszélik a faluban, hogy az XIX. század végén még járható volt az az alagútrendszer mely összekötötte a települést a szendrői várral, illetve az edelényi földvárral.